Simon Sinek A jó vezetők esznek utolsónak című könyvében amellett érvel, hogy a nagyszerű vezetők olyan környezetet teremtenek, amelyben a követőik biztonságban érzik magukat, így nyitottá, együttműködővé válnak, és mindent beleadnak a munkába. A szociális interakció iránti igényünk befolyásolja a munkahelyi viselkedésünket, és Sinek áttekinti ennek a biológiai összefüggésrendszerét, motivációink hormonális hátterét. A könyv címe annak a megfigyelésnek köszönhető, hogy a hatékony vezető, akárcsak a jó szülő, elsősorban nem a saját jóllétére koncentrál, hanem azokéra, akikért felelősséget vállal. Mindez pedig nem a kontroll éreztetésével, hanem a közösség egyensúlyának megőrzésével érhető el.
„Senki sem azzal a reménnyel ébred reggel és indul munkába, hogy valaki majd elirányítgat bennünket. Azzal a reménnyel indulunk reggel munkába, hogy valaki vezetni fog minket.”
Bob Chapman